Szeptember eleje van. A boltban már megjelent az első szaloncukor, te meg még mindig a nyári szandálodat keresed. Ismerős? Akkor olvass tovább.
A mai nap ez egy egynapos kifogás. Holnap már 110 nap lesz Karácsonyig. Aztán jön a 100, az 50, a 30, és legközelebb 11 nappal előtte mondhatjuk, hogy „Nekem mindegy!”, de akkor már nagyon nem lesz az.
Szóval élvezd ki. Ma van az utolsó nap, amikor a „nekem mindegy” nem halogatás, hanem számtan.
Valljuk be őszintén: van egy szó, amit szeptemberben senki nem akar hallani. És az a szó a karácsony.
Még alig raktuk el a strandtörölközőt. A kertben még nyílik valami. Este még ki lehet ülni pulcsi nélkül. Erre bemész a szupermarketbe egy doboz tejért, és a második sor végén ott áll egy két méter magas mikulás, mellette a szaloncukor-hegy, felette pedig egy tábla: KARÁCSONYI AJÁNLAT.
És te mit csinálsz? Elfordítod a fejed. Mert szeptemberben karácsonyozni valahogy olyan… hát, izé.
„Nekem mindegy”
Ez a mondat évente több millió alkalommal hangzik el az országban. Általában szeptemberben, magabiztosan, kicsit fölényesen.
Aztán jön október. Aztán november eleje. Aztán egyszer csak felébredsz egy decemberi reggelen, ránézel a naptárra, és azt látod, hogy három nap van hátra.
Három nap. És neked még nincs meg:
- az ajándék anyukádnak, aki „ne hozzatok semmit”-et mondott, de nagyon nem így gondolta
- a keresztfiad ajándéka, akiről csak annyit tudsz, hogy „valami olyan focis izé”
- a bejgli, mert idén megint azt mondtad, hogy házilag csinálod
- a fenyőfa, mert november végén még „ráérünk vele”
- és egy tiszta nappali, ahova huszonnegyedikén megérkezik nyolc rokon
Ekkor jön a felismerés, hogy a „nekem mindegy” valójában soha nem volt igaz. Csak szeptemberben még jól hangzott.
A 111 nap valójában nem sok
Tudom, hogy elsőre soknak tűnik. Százegynéhány nap! Az majdnem négy hónap! Addig annyi minden történik!
Csakhogy vonjunk le belőle pár dolgot.
Ebből a 111 napból körülbelül 16 hétvége. Azokból jó néhány már foglalt: születésnapok, esküvők, egy hosszú hétvége valahol, az őszi szünet, a novemberi „ezen a hétvégén tényleg nem csinálunk semmit”. Marad talán nyolc-tíz olyan hétvége, amikor ténylegesen tudsz karácsonyra készülni.
Tíz hétvége. Már nem hangzik olyan végtelennek, ugye?
És akkor még nem beszéltünk arról, hogy a jó ajándékot nem az utolsó héten találod meg. Hanem valamikor októberben, véletlenül, amikor épp nem is kerested — és pont azért lesz jó, mert volt időd rá.
Amit a decemberi rohanás elvesz tőled
A karácsonyi készülődésnek van egy furcsa tulajdonsága: minél később kezded, annál kevésbé élvezed.
Aki novemberben elkezd apránként szemezgetni az ajándékokkal, az december közepén süthet mézeskalácsot a gyerekkel, mert ráér. Aki decemberben kezdi, az december közepén egy zsúfolt plázában áll sorban, izzad a kabátjában, és azt gondolja, hogy „jövőre tényleg korábban”.
Ugyanaz a karácsony. Csak az egyik változatban van benne öröm is.
Nem arról van szó, hogy szeptemberben már fel kell tenni a fát. Isten őrizz. Arról van szó, hogy nem kell elfelejteni, hogy jön.
Akkor most mit csináljak? Szeptemberben?
Semmit. Tényleg. Illetve majdnem semmit. Három dolog van, ami szeptemberben öt percbe kerül, decemberben viszont aranyat ér.
Írd fel, kinek veszel ajándékot. Csak a neveket, egy papírra vagy a telefonodba. Ennyi. Meg fogsz lepődni, hányan vannak — és jobb ezt most megtudni, mint december 20-án.
Jegyezd fel, ha valaki mond valamit. Ha a párod októberben megemlíti, hogy „jó lenne egy rendes esernyő”, azt december 15-én garantáltan nem fogod fejből tudni. Egy jegyzet a telefonban most harminc másodperc, később fél nap keresgélés.
Ha valami eszedbe jut, ne halogasd. Ha meglátsz valamit, ami tökéletes lenne valakinek, vedd meg. Nem fog megromlani. És nem lesz belőle „hű, ezt akkor kellett volna”.
Ennyi. Se listák, se táblázatok, se karácsonyi hangulatvideók szeptemberben. Csak ne tegyél úgy, mintha nem jönne.
Szóval: mindegy?
Nem kell most karácsonyi hangulatba kerülni. Nem kell fahéjas gyertyát gyújtani, és nem kell meghallgatni a Last Christmast szeptember harmadikán. Nyugodtan légy még nyáron egy kicsit.
De ha legközelebb ránézel a számlálóra, és azt látod, hogy 90 nap, aztán 60, aztán 30 — nem lesz kellemetlen meglepetés. Csak egy szám, amit már ismersz.
Ez a különbség aközött, hogy a karácsony jön, meg aközött, hogy a karácsony rád tör.
Na jó. És most őszintén: neked tényleg mindegy?
