Vasárnap reggel van, szeptember hatodika. Az első iskolai hét túlélve, a hűtőn már ott a tanórarend, és végre van egy nap, amikor nem kell rohanni. Pont ezért írok most, és pont ezért nem a szaloncukorról.
Hanem egy kérdésről, amit minden család ismer, és amit minden család halogat. Így hangzik: „Idén kinél lesz a karácsony?”
Tudod, mikor szokott ez a kérdés elhangzani? December 18-a körül. Egy telefonhívásban, amit anyukád kezdeményez, félmondatban, mintha csak úgy eszébe jutott volna. És onnantól három napig mindenki sértődött.
Miért pont most?
Mert szeptemberben ez a kérdés még nem fáj. Nincs tétje. Senki nem sütött még semmit, senki nem vett még fenyőfát, senki nem érzi úgy, hogy rá van kényszerítve valami. Most ez egy sima logisztikai kérdés, olyan, mint hogy ki viszi el a gyereket edzésre.
Decemberben viszont ugyanez a kérdés érzelmi aknamező. Mert addigra mindenki fejben már eldöntötte, hogyan lesz, csak elfelejtette közölni a többiekkel. Az anyósod már beáztatta a mákot. A húgod már megígérte a gyerekeinek, hogy idén a nagyinál lesz a fa. Te meg már befizetted azt a két napot a hegyekben, mert „egyszer az életben legyen csak a miénk”.
És akkor mindenkinek igaza van. Ez a legrosszabb fajta veszekedés: amikor senki nem hibás, csak senki nem beszélt senkivel.
A három mondat, ami mindent megold
Nem kell családi tanácsot összehívni. Nem kell Excel-tábla. Három mondat kell, és egy vasárnap délután, amikor amúgy is beszéltek.
„Idén szenteste hol lennétek szívesen?” Nem az, hogy hol lesz. Hol lennétek szívesen. Ez a különbség aközött, hogy valakit megkérdezel, meg hogy valakit értesítesz.
„Nekünk ez az egy dolog fontos.” Mindenkinek van egy. Valakinek az, hogy a fát a gyerekekkel díszítse. Valakinek az éjféli mise. Valakinek az, hogy egyszer az évben ne ő mosogasson. Mondd ki a sajátodat, és kérdezd meg a másikét. Meg fogsz lepődni, milyen kevés dolog ütközik valójában.
„A többi legyen rugalmas.” Ha a szenteste tisztázva van, a 25-e és a 26-a már magától elrendeződik. Az egyik napon oda, a másikon amoda, a harmadikon senkihez, és az is teljesen rendben van.
Amit nem szabad
Nem szabad úgy tenni, mintha ez a kérdés magától megoldódna. Nem oldódik meg. Csak elhalasztódik decemberre, ahol ugyanez a beszélgetés ötször annyiba kerül idegekben.
És nem szabad a gyerekek fejére hivatkozni. „A gyerekek miatt jó lenne, ha…” — ezt a mondatot minden nagyszülő ismeri, és minden nagyszülő tudja, hogy valójában rólad szól. Mondd inkább azt, hogy neked mi lenne jó. Sokkal jobban működik.
Ha mozaikcsalád vagytok
Akkor ez nem három mondat, hanem hat. De pont ugyanaz a logika. Két háztartás, két nagyszülőpár, esetleg egy volt házastárs a maga programjával — ezt decemberben már tényleg nem lehet összerakni. Szeptemberben viszont még bőven van hely a naptárban, és mindenki nyugodtabb.
Egyetlen tipp: az ünnepet ne napokban osszátok el, hanem pillanatokban. Nem „24-e a tiéd, 25-e az enyém”, hanem „a fadíszítés nálatok, a nagy ebéd nálunk”. A gyerek nem azt fogja megjegyezni, hogy melyik nap hol aludt. Azt fogja megjegyezni, hogy mindenhol várták.
108 nap
Ennyi van hátra. Ma még nagyon sok. Bőven elég ahhoz, hogy ez a beszélgetés lezajlódjon egy kávé mellett, mosolyogva, tét nélkül.
December 18-án ugyanez a beszélgetés egy sírós telefon lesz. Ugyanazok a szereplők, ugyanaz a kérdés, csak már senki nem mosolyog.
Szóval ha ma délután amúgy is beszéltek a családdal, kérdezd meg. Csak úgy, mellékesen. „Idén hol lennétek szívesen?”
Aztán mesélj, mi lett belőle.
